Sosem látott Dacia-rokonok: a Renault 12-család leszármazottai

Renault R12 leszármazottak
Vágólapra másolva!
Ilyen egy igazi világautó: Romániától Brazílián át egészen Zimbabwéig a földkerekség számtalan pontján gyártották a Renault 12-est. És bizony voltak érdekesebb leszármazottai is, mint a nálunk oly jól ismert Daciák.
Vágólapra másolva!

A Renault-nál a farmotoros 10-es és a nagyobb, jóval drágább R16-os között már a 60-as évek közepén is nagyon hiányzott egy áthidaló modell. A modern vonalú, orrmotoros és elsőkerék-hajtású R12-es csak 1969-ben érkezett meg, hosszában álló motorral és merev hátsó futóművel. Az OHV-vezérlésű erőforrás az R10-től származott, de 1,3 literesre növelték, így 61 lóerőt tudott.

Míg a Fiat 124 (ebből lett a Lada), majd a 128 (Zastava-alap) Év autója címet nyert, addig a Renault 12-es harmadik lett csak az 1970-es szavazáson. Képünkön az eredeti, francia facelift Forrás: Renault

Egészen 1980-ig (azaz még az R18-as 1978-as megjelenése után is) gyártották, így összesen közel 2,5 millió példányt adtak el belőle. A sportos változat elkészítését Amédée Gordini műhelyére bízták, a Viry-Châtillonban működő üzemben az R16-os immár alublokkos, 1,6-osát építették a gépekbe.

A ralipályákra szánt autók 125 lóerősek voltak,

és két duplatorkú Weber karburátor etette őket, a fékek elöl-hátul hűtött tárcsák, a rugókat keményebbre, a lengéscsillapítókat pedig feszesebbre hangolták.

Az eredeti, francia Gordini izgalmas autó volt, ilyennel versenyzett Ferjáncz Attila is Forrás: Renault

Kupé és ferdehátú a szomszédból: Dacia

Romániában, Mioveniben 1968-tól szereltek össze R8-asokat Dacia 1100 néven, ezeket váltotta le az R12-es helyi változata. A fronthajtású Dacia 1300-asban kezdetben sok volt a francia elem, de ezek számának gyors csökkenésével a minőség is rohamosan romlani kezdett. Az első sorozatokat egyébként még 1185 köbcentis (48 lóerő) motorral gyártották, csak ezután jöttek a nagysorozatú 1,3-asok és a már emlegetett 1,6-os (72 lóerő) utcai változata.

Az R12 Dacia-átirata az R8-as román változatát váltotta le a Mioveniben működő gyárban Forrás: Dacia

Az 1969-es bukaresti bemutató után egy évvel már megjelent a kombi, majd a Pick-Up is, utóbbi 2006-ig gyártásban maradt (hátsókerék-hajtással vagy 4x4-ként).

A francia R12-es kimúlásával a Dacia tovább élt,

1983-ban felfrissítették, és megjelent az 1410 Sport coupé is, alacsonyabb tetővel, kétajtós karosszériával. Míg a legtöbb változat – a Merkúr révén – hozzánk is eljutott, addig a sportmodellből tudomásunk szerint, egy sem kapott magyar rendszámot.

Egyre otrombább formatervet kapott Romániában a Dacia, pedig a ferdehátúnak lett volna értelme Forrás: Dacia

Még szokatlan formájú ötajtós is készült belőle (a szocialista hatchback-történelemről itt olvashat), sőt, Dacia 1310-es utolsó sorozatait már befecskendezős motorok vitték, egészen addig, míg 2004. július 21-én le nem gördült a szalagról az utolsó. A román gyárban összesen 1 959 730, R12-es alapú Daciát készítettek, mielőtt elindult volna a Logan gyártása.

Elég meglepőek voltak a román sportkupé arányai - részben azért, mert spórolásból az első szélvédővel megegyező üveget erőltettek be hátra is Forrás: Dacia

Török körök, jobbkormányos R12-esek

A román üzlettel csaknem egy időben, azaz már 1969-ben a Renault és a török Yapi Kredit Bank megalapította az Oyak-Renault gyárat, ugyancsak R12-esek licencgyártására. A törökök – a románokkal ellentétben – nagyon is törekedtek az összes francia fejlesztés mielőbbi átvételére; a Toros néven (a Taurus hegységre utalt a név) készülő modellből a négyajtóssal egy időben, 1971-ben megjelent a kombi is.

A Torost nagy darabszámban exportálták Észak-Afrikába

és a Közel-Keletre is, az emissziós szabályok azonban 2000-ben kivégezték típust.

Beindult a termelés az Oyak gyárban. Hamar része lett a török utcaképnek Forrás: Oyak-Renault

R12-eseket Ausztráliában is gyártottak: Melbourne egyik külső kerületét – a sok német bevándorló miatt - Heidelbergnek hívták, itt építették meg az összeszerelő üzemet, és 1,3 l-es, 61 lóerős motorral gyártották a típust, kizárólag Renault néven. Az autókat az anyagyárból odaszállított készletekből állították össze, de egyes elemek (például az ülések) helyi beszállítóktól származtak.

Sokszor csak apró módosítások különböztették meg a világ sok pontján az R12-eseket Forrás: Renault

Egy ráncfelvarrást is megélt az angol piacra szállított jobbkormányos modellek fejlesztéseit követő gép: 1978-ban négy első fényszórót kapott, 1,4-es lett a motorja és erősebb a futóműve (az Alpine-féle francia tuningváltozatból származott) –

ekkor már Renault Virage néven futott.

Érdekesség, hogy az ausztrál üzlet mellékágaként Új-Zélandon is raktak össze Virage-okat, szedánokat és kombikat is, meglepően magas, nagyjából 50 százalékos helyi beszállítói aránnyal (beltér, akku, hűtő, üvegek stb.).

Jobbkormányosként a hosszanti orrmotoros, ausztrál R12 Forrás: Renault

Dél-Amerikában Forddá műtötték át

A tervezéssel egy időben a Willys–Overland brazil ága is megvette az R12 gyártási jogait, de

az üzem közben a Ford do Brasil tulajdonába került,

a fordos mérnökök pedig már 1968-ban – azaz a franciaországi bemutató előtt – átszabták a modellt. Így született meg a Ford Corcel és a Del Rey, de a technika minden részletében Renault maradt.

Korai Ford Corcel kupé Brazíliából, az R12 műszakiságával. Az ajtó vonala a legárulkodóbb Forrás: Ford

Érdekes, hogy ennek ellenére Argentínában és Kolumbiában az eredeti R12-est gyártották 1971-től 1994-ig, illetve 1973-tól 1981-ig, eleinte 1,3-as, majd 1,4-es, végül 1,6-os motorokkal – az utolsó öt évben már légkondit is lehetett rendelni. Dél-Amerikában is versenyeztek R12-esekkel, de nem a híres Gordini-mintájúakkal, hanem az Alpine-félékkel: az R5-ösök turbós, 110 lóerős motorjait szerelték ezekbe.

Ford Corcel kupé hátulról - ugyanolyan műszaki alapokon, mint az R12-esek Forrás: Ford

Az akkortájt Rhodesiának hívott Zimbabwe vezetői is már a '70-es évek elején szemet vetettek az Renault limuzinra, de ők kabriót szerettek volna, helyben gyártott műanyag karosszériával és 15 centivel megemelt hasmagassággal.

Egy antilopfajtáról, a Duikerről nevezték el,

ám végül csak kettő készült el. Az R12 különböző változatait sok más helyen is gyártották: Chilében, Kanadában, Mexikóban, Spanyolországban, Venezuelában és Belgiumban.

A zimbabwei, műanyag karosszériás kabrió, a Duiker Forrás: Retro Mobil

Még több veterános cikket olvashat a Retro Mobil májusi számában Forrás: Retro Mobil