Sarki fények - a Volvo meghökkentő prototípusai

Nyolchengeres limuzin, és olaszos vonalú kupé: két olyan modellt készített a Volvo az ötvenes években, ami senki sem nézett volna ki az egyszerű, de elpusztíthatatlan PV544-est gyártó svéd cégből. Sajnos egyik sem került gyártásba, de csodával határos módon fennmaradtak.

A Volvo vezetősége nagy fába vágta a fejszéjét, amikor be akart törni az amerikai piacra. A leghasználhatóbbnak vélt elképzelés szerint

amerikai stílusú, tágas és erős modellel akartak kirukkolni.

Jan Wilsgaard (aki 1950-től egészen 1990-ig szinte az összes Volvót rajzolta) ilyen alapokon tervezte meg 1952-ben a Philip névre keresztelt prototípust.

A Philipet svéd Kaisernek is titulálhatnánk, annyi a formai egyezés. A "szemöldökös" szélvédő és a tetővonal a legszembetűnőbb Forrás: Retro Mobil

Nyolc henger és fehér oldalfalú gumi

Ahhoz, hogy minden a jenki divat szerint menjen, terveztek hozzá egy új, 120 lóerős, 3,6 literes V8-as motort is. Ez Európában nagy dolog volt, na de Amerikában? Ott ez volt az alap, ehhez képest kellett volna valami pluszt nyújtani. Ráadásul, ha alaposabban megnézzük a Philipet, azonnal kilóg a lóláb:

több stíluseleme is kísértetiesen hasonlít az amerikai Kaiserekre

(főleg az Explorerre és Dragonra).

A Philip V8-asa tovább élt: 1966-ig az L420 Snabbe teherautókat vitte, és csónakmotorként is bevált Forrás: Retro Mobil

Fehér oldalfalú gumikkal, burkolt hátsó kerékjárattal és szolid fecskefarkakkal próbálták a kinti ízléshez igazítani, és elöl-hátul óriási V-embléma hirdetette rajta a hengerelrendezést (illetve a márkanevet). Hiába, talán nem volt elég egyedi, vagy elég nagy Amerikának a legnagyobb titoktartás mellett fejlesztett Philip, mindenesetre megbukott.

Mielőtt bekerült a göteborgi gyári múzeumba, sokáig a Volvo egyik leányvállalata, a Bolinder-Munktell vezetői használták Forrás: Retro Mobil

A kedvezőtlen eredményű közvélemény-kutatások után meg sem próbálkoztak vele, a projekt csendben elhalt, a Philipet pedig egy darabig használták egy leányvállalat fejesei, aztán bedugták a gyári múzeumba.

Egy részegysége azonban túlélte: a V8-as motor,

amit a Snabbe teherautóban használták, és tartós, erős blokk hírében állt, bár sokat fogyasztott. Érdekes módon a szintén '56-tól gyártott híres Amazon mindvégig négyhengeres maradt, mégis jó párat eladtak belőle Amerikában.

Őfelsége tiszteltére, egy másik prototípus

Hányatott volt a II. Elisabeth sorsa. Sokáig ilyen állapotban állt átépítve egy udvarban Forrás: Retro Mobil

Egy évvel a Philip után, 1953-ban megszületett az Elisabeth, méghozzá eléggé érdekes módon, magánkezdeményezésre. Gösta Wennberg, egy jómódú vállalkozó saját szakállára indította el a tervet, és Giovanni Michelottit kérte fel, hogy a PV445 bázisára szerkesszen mutatós felépítményt.

Michelotti finoman Alfásra rajzolta az Elisabeth orrát Forrás: Retro Mobil

A prototípust akkori anyastúdiója, a Ghia építette volna, de a tervrajzok végül a Vignale-nál kötöttek ki, az autó nagyját pedig az Allemano készítette el. Az újságírók nevezték el Elisabethnek, II. Erzsébet angol királynő 1953-as koronázásának emlékére. A tervek szerint

kis sorozatban gyártották volna pénzes megrendelőknek,

a vezetésnek tetszett is a forma, de kifogásolták a hátsó ülések hiányát, így ebből sem lett széria-Volvo.

A dekoratív borítás alatt nem sportszív dobog, a PV445 1,4 literes, 44 lóerős négyhengerese vitte a tanulmányt Forrás: Retro Mobil

A kocsi a hatvanas években egy balesetben összetört, mára csak pár fénykép maradt róla. Wennberg nem adta fel, 1954-ben a Vignale-lal készíttetett egy új felépítményt, immár a PV444 szerkezetére.

Ennek már volt hátsó üléssora,

de szédületesen magas előállítási költségei miatt Wennberg lefújta az akciót. Ez a kocsi ma is megvan (magánkézben), a 90-es években restaurálták. A Volvo is profitált a mintadarabokból, mert Wilsgaard több formaelemüket is beépítette a sorozatgyártású Amazonba.