A 2017 szeptemberében érkező, az egész világon egységes „világszerte összehangolt könnyű jármű vizsgálati eljárás" (Worldwide Harmonized Light-Duty Vehicles Test Procedure, WLTP) már
reálisabb képet fest majd az autók tényleges fogyasztásáról
és szén-dioxid-kibocsátásáról, bár ezt is laboratóriumban fogják mérni. A WLTP globális statisztikai felmérésből vett "valós" vezetési profilokat használ, a teszt négy, különböző átlagsebességű mérési fázis teljesítéséből áll, amelyek közül a leglassabb 56,5, a leggyorsabb 131,3 km/órás átlagsebességű.
Lényeges eltérés a NEDC-hez képest, hogy 30 percig tart majd egy mérés, bekapcsolt klímával és fedélzeti elektronikai rendszerekkel, kevesebb állással (ahol a start-stop rendszerek révén sokat lehet nyerni) szélsőségesebb hőmérsékletek mellett, erősebb gyorsításokkal és fékezésekkel.
A fogyasztást egy adott típus minden hajtáslánc-változatával, azon belül is egy fapados és egy „full extrás”, nehezebb változattal is megmérik.
Eredményként egy „tól-ig” jellegű számpárt adnak meg,
ami alapján könnyebb lesz megtippelni, hogy alattunk mennyit fog fogyasztani a kocsi, ha ismerjük a saját vezetési szokásainkat és az autónk felszereltségét.
Az Opel már az előírt határidő előtt közzé tette autói fogyasztását az új WLTP menetciklus szerint mérve, ami rendkívül tanulságos: az egyliteres, háromhengeres, 105 lóerős benzinmotorral szerelt Astra átlagfogyasztása például a régi NEDC ciklus szerint 4,4 liter, a WLTP szerint azonban 4,8 és 7,3 liter közé fog esni, vagyis az extrák számától és a vezetői stílustól függően 9-52 százalékkal nagyobb érték jött ki. A 110 lóerős 1,6 literes dízelmotoros Astra esetében a régi NEDC szerint az átlagfogyasztás 3,7 liter volt, a WLTP szerint azonban 4,3-6,4 liter, ami 16-73 százalékos emelkedést jelent, ami elég durva ahhoz képest, hogy az autó nem, csak a mérési módszer változott.
Az autógyártók számára WLTP-vel egyszerre, idén
szeptemberben válik kötelezővé a Real Driving Emission (RDE) teszt is,
amely nem a fogyasztást nézi, hanem a közúti forgalomban mért, NOx- és részecske-kibocsátást. Egy RDE-ciklus 1,5-2 óráig tart, és három, egyforma hosszú (legalább 16 km) szakaszból áll: 60 km/óra alatti városi, 60-90 km/óra közötti országúti és 90-145 km/óra közötti autópályás szakaszból. A maximális emelkedés legfeljebb 1200 méter 100 kilométeren, a mérést -7 és +35 fok közötti hőmérsékleten kell végezni hideg motorral indított, jól megterhelt, közel maximális össztömegű autóval.
Ezek a mérési körülmények az európai autósok szokásait 98 százalékban fedik le, ezért
az RDE-től várhatóak a legpontosabb mérési eredmények.
A tesztet Európa szinte bármely részén elvégezhetik majd független szervezetek hitelesített mérőberendezésekkel, komoly próbatétel lesz az autógyártóknak, hogy a termékeik megfeleljenek a vizsgán.
Még úgy is, hogy jelentős könnyítéseket kaptak:
2020-ig az elméletileg előírt 80 mg/km-es NOx-érték 2,1-szeresét, azaz 168 mg/km-t pufoghatnak ki az autóik,
2020 után pedig már csak 120 mg/km-t, aztán valamikor a 2020-as évek közepére kell majd elérni, hogy a közúti NOx-kibocsátás valóban 80 mg/km alatt maradjon.
A Bosch kétévente megrendezett sajtórendezvényén, a boxbergi tesztpályán alkalmunk nyílt kipróbálni egy kísérleti dízelmotorral szerelt Volkswagen Golfot, amelyről a német beszállító cég azt állította, hogy valós körülmények közt kevesebb, mint fele annyi nitrogén-oxidot ereget a levegőbe, mint a előírt 80 mg/km.
A motorhoz a Volkswagen kétliteres TDI-je volt az alap, de
a Bosch szinte mindent átalakított rajta
a tisztább üzem érdekében: 1,7 literre csökkentették a lökettérfogatát, speciális befecskendezőket szereltek bele, BMTS (Bosch-Mahle Turbo Systems) márkájú turbófeltöltőt és nem is egy, hanem két SCR-katalizátort tettek rá, amelyek karbamid adalék (AdBlue) befecskendezésével csökkenik a NOx-kibocsátást.
Kétféle, nagy és kisnyomású kipufogógáz-visszavezető rendszert is kapott az új motor, amivel az égéstér hőmérsékletét, ennélfogva a keletkező nitrogén-oxidok mennyiségét lehetett csökkenteni.
A teherautókban már régóta kötelező, de pár éve már a személyautókban is megjelent SCR-katalizátorokban a nitrogén-oxidokból ammónia (NH3), illetve oxigén reagálásával ártalmatlan nitrogén (N2) és vízpára (H2O) keletkezik. A Bosch szerint 1000 km-en körülbelül 1,5 liter adalékra van szüksége a kísérleti dízelmotornak, ami kilométerenként 0,3 forintos plusz költség az üzemanyag árán felül.
A kis mérete ellenére is 150 lóerős, 340 Nm nyomatékú Bosch dízelnek a méréskor közel 1,8 tonnás autót kellett mozgatnia, ennyit nyomott ugyanis a Golf három újságíróval, egy mérnökkel és a vonóhorogra rögzített mobil mérőberendezéssel együtt. Nem csoda, hogy kis gázzal történő elinduláskor hajlamos volt a lefulladásra, de menet közben sem a menetdinamika volt az első fogalom, ami eszembe jutott róla, és nem is a selymes járáskultúra, mivel zakatolt, mint egy traktor, de ezek a tulajdonságok másodlagosak voltak.
A kirendelt mérnök elárulta, hogy
a kipufogógáz-kezelő rendszerek csak magas hőmérsékletnél működnek hatékonyan,
ezért a motor pl. egy lejtőn, ahol alig kap terhelést, különböző trükkökkel (fokozott kipufogógáz-visszavezetés, késleltetett vagy túlzott mértékű befecskendezés) igyekezett a hatékony tisztítási tartományban, 250 fok felett tartani a kipufogógázának hőmérsékletét.
Akármennyire kínoztuk alacsony fordulatszámmal emelkedőn, dugóban, gyakori padlógázzal és rendes terheléssel, a 40 kilométeres, nagyjából az RDE előírásait utánzó, várost, országutat és autópályát is tartalmazó tesztút után a műszer mindössze
37 mg/km-es átlagú nitrogén-oxid-kibocsátást regisztrált,
ami kevesebb, mint a fele az előírtnak, és kevesebb, mint a negyede a 2,1 szorzó miatt még 2020-ig megtűrt mennyiségnek.
A Bosch tehát bebizonyította, hogy lehetséges valóban tiszta dízelmotort készíteni, más kérdés, hogy a motor a fejlett kipufogógáz-kezelő rendszerei és az egyéb trükkös megoldásai miatt valószínűleg jóval drágább lehetett, mint a gyári Volkswagen TDI erőforrás, ezért kérdéses, hogy az elérhető árú kompakt autókba valaha bele fog-e kerülni.