Küzdelem, de lehet egymillió alatt jó kisautót venni
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Kis fogyasztású, olcsón fenntartható, jó állapotú kisautót keresek - ezek a szavak villogtak az agyamban éjjel-nappal, miután egy nap alatt eladtam a Chevrolet Lacettimet, ami túl nagy volt és sokat evett. De sajnos két hónap autómentes időszak következett. Íme, egy vásárlás története női szemmel.
Úgy pörög a használtautó piac, hogy csak kapkod a vevő levegő után. Alig hogy kinéztem a Használtautó.hu-n egy sötétkék Suzuki Swiftet, a kis gömbölyűt, felhívtam segítségemet, akit nevezzünk Péternek (ő az autószerelőm), de estére már meg sem volt az autó. És ez a két hónap alatt még sokszor megesett, annál több rossz vételbe futottam bele.
Pedig nem is egy, hanem három pasi is - a szerelőm, a sógorom és az unokatesóm - várta minden reggel a hívásom, hogy
Budapest melyik pontján találtam számomra elfogadható kocsit.
A maximum összeg, de tényleg a plafon egymillió forint volt, amit a kisautó megvásárlására szántam.
Elvárásaim szerint az autó legyen:
- legfeljebb 8-9 éves
- klímás
- centrálzárral felszerelt
- benzines, lehetőleg 1,2-es, 1,3-as motorral
- elektromos ablakos, legalább elöl
- legfeljebb 100 ezer kilométer körüli óraállású
- Magyarországon forgalomba helyezett
- téli gumiszettes (legalábbis jó, ha van)
Peremkerületben büntetés autó nélkül élni
Soha nem gondoltam volna, hogy két hónap kell ahhoz, hogy megtaláljam a számomra megfelelő kisautót. Nekem ez már csak azért is probléma, mert peremkerületben, egy dombtetőn lakom. Még jó, hogy nyári szünet van, és a gyereket nem kell heti háromszor karatéra hordani, mert egyébként Rákosmentén tényleg órákat bukik az ember a napjaiból, ha nincs valami négykerekű a feneke alatt.
Tudom, ez nagyképűen hangzik, de mivel vonattal járok a városba, ezért már az is rengeteg idő, mire a vasútállomásról hazaérek - pláne, ha késik a vonat, és a busz már nem várja meg a Rákoskertre érkező szerelvényt.
Egyébként a vonat is csak félóránként jár,
viszont 20 perc alatt a Keletiben van. Ergo, ha legurulok az állomásra az autóval, már azzal is reggel legalább negyed óra pluszalvást kapok, és este is legalább ugyanennyi időt spórolok.
Na, de térjünk vissza az autóvásárlásra. A két hónap alatt én a valóságban csak néhány autót néztem meg, hiszen volt három autóhoz értő férfi ismerősöm, aki vadászta az általam kiszemelt Swifteket, Mazda 2-eseket, Yarisokat, Kiákat, Ford Fiestákat és Honda Jazzeket.
Kell egy hozzáértő
Csak tanácsolni tudom azoknak a nőknek, akik autót keresnek, hogy bátran kérjenek segítséget. Muszáj, mert a kereskedők úgy rádumáltak majdnem engem is egy 970 ezer forintba kerülő kis Sparkra, hogy csak néztem, és ezt még Péter a szerelő is ajánlotta. Egy szombati nap volt, mondtam a fiamnak és a kis barátjának:
Gyertek, fiúk, megnézzük a kis feketét!
Ekkor már másfél hónapja a szomszéd vitt hetente nagybevásárlásra, és egyszer a nagymama tosziszekerével (gurulós bevásárlókocsi) is megpróbáltuk elintézni a heti egyszeri bevásárlást. Naná, hogy kicsordult a cucc belőle.
Most vagy soha, mondtam is a gyerkőcöknek, ha ez sem lesz jó, én már......na ezt inkább le sem írom.
Ennyit még soha nem olvastam autókról
Lassan már minden kocsiról tudtam, hogy mennyit fogyaszt, mik a gyerekbetegségei. A Sparkról is sokat olvastam, mindenki azt írta:
jaj, de cuki, csak éppen az a 15 centi hiányzik belőle.
Városi kisautó, úgy lehet vele parkolni, hogy csuda. És valóban: nagyon bájos, de amikor beleültettem a két csöppséget és egy alig domboldalon alig akart felmenni, azonnal kiábrándultam belőle.
A kereskedő mondta, foglalózzam le, hiszen látja, hogy tetszik nekem a Spark. „Ez nagyon jó autó, alig van benne 47 ezer kilométer, és nő tulajdonosa volt. Tuti elviszik pillanatok alatt." Mindenki ezzel jön különben, és hogy nő tulajdonosa volt az autónak.
Végül nem foglalóztam le, pedig már annyira vágytam egy kocsira. A kis Spark persze még két hét múlva is ott állt a telepen a Pesti úton, ezek szerint másnak sem kellett annyira. Pláne nem 970 ezerért, 8 évesen!
És jött a Fabia
Volt egy hét, amikor a testvérem elment nyaralni. Az maga volt a mennyország, hiszen kölcsönadta tizenvalahány éves Skoda Fabiáját. Na, ekkortól a cseh kisautó is játszott a keresett típusok között.
Abban az egy hétben már én is a nyakamba vettem a kereskedéseket, és csak néztem, néztem és néztem.
A fotókon minden autó csillog-villog,
de azért kínos, amikor a 13 éves gyerekem kiszúrja, hogy törve volt az eleje, és a kereskedő próbál mellédumálni. Tudom, az a dolga, hogy eladja nekem a telepén hónapok óta porosodó járgányt, de azért nem kell mindenkit teljesen hülyének nézni.
Eltelt újabb egy hét, a szerkesztőségben a kollégák lassan már meg sem merték kérdezni, hogy na, van már valami? Valószínűleg ordított rólam az elkeseredettség.
Törött és lelakott kocsik hada
Összesen közel harminc autót néztünk meg (én vagy a segítőim). A külföldről frissen behozottak már rendszám alapján kiestek a rostán, de a magyarországi kocsik többségéről is kiderült, hogy törött volt. Nem is mindig kellett festékréteget méretni, sokra elég volt csak ránézni.
Egy Toyota Yarisért például Székesfehérvárra mentünk, de gyanúsan nem passzoltak az elemei. Kértem a kereskedőt, hadd hívjam fel a tulajdonosát, aki be is vallotta, hogy korábban alaposan összetört a kocsi. Persze az eladó csak széttárta a kezét, ő semmiről nem tud.
Volt még egy Suzuki Swift is, amit az egyik rokonom ismerőse kínálgatott. Amikor megnéztük, alig akart elindulni, haldoklott benne az akku, ráadásul a kosz megette. Mint oly sok autóról, erről is kiderült, nemcsak a külseje és az utastere ápolatlan, műszakilag is elhanyagolták.
Új keresés, új játékszabályok
Elhatároztam, hogy addig idén nyáron szabadságra sem megyek, amíg nem lesz egy autóm. És már nagyon közeledett az augusztus.
Ekkor váltottam a keresési metóduson,
vagyis már nem csak Suzuki Swiftet, Toyota Yarist és Ford Fiestát kerestem, hanem egyszerűen beütöttem az igényeimet, a klímát, a centrálzárat, a kilométeróra-állást és az autó körülbelüli korát a használtautó-kereső felületre, de a típust mellőztem.
Egy nap azt írta a keresőoldal, 0 kilométerre van tőlem egy Fiat Punto, 103 ezer kilométer van benne, és minden elvárásomnak megfelel. Megint beültem a gép elé, és elkezdtem olvasni, hogy mit ír a nép a 2007-es Fiat Puntókról. Ilyeneket olvastam:
„Hosszú távon éhen hal, jó, ha maximum 5 liter benzin legurul a torkán. Vegyesben 6-6,5 litert kér."
Azonnal telefonáltam, a tulajdonos egy hölgy, és itt lakik tőlem pár utcával odébb. Biciklire pattantunk a gyerekkel, és megnéztük. Csoda volt az autó, szépen rendben tartva, tisztán, és ami a lényeg, mindennapos használatból. A motorja nincs agyonfújva szilikonnal, olyan, amilyennek lennie kell, kicsit koszos. Ja és fontos, hogy nem törött. Vagyis a bal hátsó ajtaja korábban megsérült, de kapott egy teljesen újat. És ezt maga az eladó vallotta be. Kereskedőtől sosem hallottam arról, hogy a kocsi hol volt sérült, azt mindig ügyesen megpróbálták eltitkolni. De a rétegvastagság-mérő nem hazudik.
De vajon tényleg 100 ezret futott?
A gyereknek nem tetszett a Punto. "Anya, ez tök ciki!"- tiltakozott, de mindegy volt, azonnal riasztottam a szerelőmet, hogy nézze már meg a kis olasz járgányt. Másnap aztán visszahívott Péter, és rögtön letámadtam: megvehető? Válasz helyett sorolta a hibákat, a klíma nem működik, a hátulja pedig zörög. Te jó ég, de mitől? A mester szerint valószínűleg lengéscsillapítót kell cserélni benne.
Aki szokott használt autókat nézni, valószínűleg tudja,
hány autót kínálnak működésképtelen légkondival,
amit persze fillérekből életre lehetne kelteni. Itt sem lehet tudni, elég-e a feltöltés és a tisztítás, vagy komolyabb javításra van szükség, A tulaj mindenesetre elmondta, ő soha nem használta, mert begyullad tőle az arcürege.
Döntenem kellett, mert a szerelő másnap elment egy hétre nyaralni. Azt mondta, ha az árból tudok alkudni, szerinte vágjak bele, mert különben rendben van a Punto. Több más megnézett autóhoz hasonlóan a kilométeróra-állást is lekértem az Autoszkóp alkalmazáson keresztül. Ez az ellenőrzés mindenképp megéri a 625 forintot. Nem kell más hozzá, csak egy ügyfélkapus jelszó.
Amint elutaljuk a pénzt, máris látható a rendszám alapján lekért autó óraállása, amit a vizsgákon lefényképeznek egészen 2013-ig visszamenőleg. Korábbi adatok sajnos még nincsenek a rendszerben, a kiszemelt Puntónál viszont minden stimmelt. Nem volt véletlen az óvatosság, mindenki más is 100 ezer kilométeres autót akar venni, és a nepperek állítólag eszerint tekerik az órákat.
Mínusz 20 százalék
Na jó, akkor alkudjunk: a hibák ismeretében be mertem mondani egy merész összeget. 970 ezer forintra tartották, ami persze kicsit irreális ár volt, úgyhogy felajánlottam,
800 ezerért elviszem a Fiatot,
amire csak hebegett-habogott a tulajdonos. Arra kértem, aludjon rá egyet, beszéljék meg, üljön össze a családi kupaktanács. Mindez kedd este történt, szerdán pedig egész nap a telefonomat lestem. És egyszer csak este 8-kor megjelent a Puntóként elmentett szám a telefonom kijelzőjén. Tudtam, hogy megvan a kisautó.
Minden úgy volt, ahogyan mondták,
a klíma valóban nem volt rossz, csak nem használták,
ki kellett pucolni és feltölteni. Ehhez jött még a légszűrő- és a szokásos olajcsere, na meg persze a két új hátsó lengéscsillapító. Az összes szervizköltség 70 ezer forint körül volt.
Immár három hete imádom az olasz életérzést. Az autó valóban 6-6,5 liter fogyaszt, sokkal ritkábban látogatom a benzinkutat, mint a Lacettivel, és lassan a gyerek is megszereti. Átíratással, szervizzel együtt is egymillió forinton belül maradtam, úgyhogy megérte kiböjtölni a hosszas keresgélést.