Lelkesedés hajtja a világjáró Roburt

Budapest - Bamako rally 2015 sajtótájékoztató. A versenyen történetében először állnak rajtvonalhoz Roburral

Megjárt három olimpiát, most pedig Afrikába indul egy csapat az öreg Roburral. De ez még csak bemelegítés a jövőre tervezett világ körüli út előtt a rogyásig pakolt, 70 lóerős, NDK-s technikával. A Budapest–Bamako rali rajtja előtt ismerkedtünk meg a bevállalós expedíciós társasággal. 

Nem valami fürge jószág a Robur, de terepen is jól boldogul, és könnyű szerelni. A képre kattintva galéria nyílik a keletnémet járgány jópofa részletmegoldásaival és a többi Bamako-indulóval, köztük a Golf Country előtt pózoló Bódi Sylvivel Fotó: Polyák Attila - Origo

Gyerekkoromban nem csak az én fülem volt kihegyezve a Roburok hangjára: ilyennel hozták a friss, ropogós kenyeret a közeli ABC-be, az érkezés zajára mindig rohamot indítottak a biciklis vagy gurulós bevásárlószatyros (népi nevén banyatankos) törzsvásárlók. Egyszer még utaznom is sikerült egy buszkivitelen, amiből a sárga hátsó-oldalsó ablakpár és a lerobbanás maradt emlékül, aztán pár év alatt a keletnémet haszonjármű teljesen eltűnt az utakról. A Roburról mindenki annyit tudott, hogy nagyobb a Barkasnál, és kisebb az IFA-nál, de a nyolcvanas években vadonatújan is antiknak tűnt, főleg buci formájú buszként. Nem csoda, 1961-től három évtizeden át szinte változatlan dizájnnal gyártották.

Ötfős legénységgel Afrikába

Ami egykor hátrányt jelentett, ma attrakció: a Hotel Intercontinental előtt csodálkozva bámulják a turisták a piros-fehér-zöld, tetőcsomagtartós, térképekkel felmatricázott expedíciós óriásfurgont, és a valós 1988-as évjáratnál jóval öregebbre taksálják. Éppen ez, vagyis az özönvíz előtti fazon tetszett meg tulajdonosának, Balázs Ottónak, na meg a pofonegyszerű, könnyen javítható technika és a tágas beltér, nem is beszélve a nosztalgiafaktorról. Ottó tíz éven át kamionozott, ma pedig BKV-buszt vezet, nem mozog hát idegenül a nagyvasak világában, most viszont nagy fába vágta a fejszéjét: elindult a Budapest–Bamako-ralin, ami bő 8000 kilométeres futamot jelent, jórészt Afrika úttalan útjain.

Balázs Ottó (jobbra) és Jármi Zsolt (hátul) állandó tagok, idén a csapathoz Magyar Zoltán, Szabó József és az extrém biciklis és motoros túráiról híres Szirmai Gábor is csatlakozik. Középen van a nappali-étkező, hátul a hálószoba-raktár Fotó: Polyák Attila - Origo

Öt úriember vackolja be magát a Roburba, közülük négy lehajtható ágyon, egy fő pedig szivacson fog aludni, de a hazaútra az Afrika-kutató és különleges expedícióiról híres csapattag, Szirmai Gábor barátnője is csatlakozik. Fagyoskodni senki sem fog, a hungarocellel szigetelt kasztniban trópusi hőséget csinál az állófűtés, ezt magam is megtapasztaltam a szerdai Bamako-sajtótájékoztató előtti fél órában, amíg a túráról beszélgettünk. Két pad és egy asztal is része a puritán berendezésnek, itt eszi majd a csapat a napi legalább egy főtt ételt (tészták, mindenféle konzerv satöbbi), de a pénteki rajt után már inkább műhelykocsira hasonlít a Robur belseje, mintsem csillogó-villogó lakóbuszra.

Rajt 900 liter gázolajjal

Pótalkatrészek és szerszámok mellett marmonkannákban összesen 500 liter gázolaj lötykölődik az utastérben, emellett az Ikarus-féle egyik tankban 250, a ZIL-eredetű másikban pedig további 150 liter az útravaló. Részben spórolásból, részben pedig időnyerés miatt döntöttek így Ottóék, a Bamako szoros menetrendjét nem sok esélyük lenne tartani örökös kútkeresgéléssel. A tekintélyes tömeget a gyári léghűtéses, négyhengeres motor mozgatja szerény 70 lóerővel, húszliteres átlagfogyasztás mellett. Főleg az európai részeken lesz kihívás a mezőnnyel lépést tartani, a dízel Robur ugyanis a 68 km/h-s utazósebességet szereti, bár ha a szükség úgy hozza, tartósan 80-nal is tud repeszteni.

Pokróc csillapítja több-kevesebb sikerrel a 70 lóerős, léghűtéses dízelmotor lármáját. A kormány Ikarusból való, a műszerek Csepelből, de a járművet nem sikerült lakóautóvá átminősíteni. Így teherautónak számít, és kell bele a tachográf. Nem a gyorshajtás, hanem a pihenőidők rögzítése miatt lesz probléma velük Fotó: Polyák Attila - Origo

Afrika úthálózatán a többiek is kénytelenek lesznek visszavenni a tempóból, köves szakaszok és főleg Mauritániában homokdűnék állítják majd kihívások elé az NDK-s őstechnikát. Eredetileg hátsókerék-hajtással szolgált ez a Robur LD a XVIII. kerületi csatornázási műveknél, de Ottó csapata átépítette összkerékhajtásúra (gyárilag is volt belőle ilyen kivitel), és felezőváltó is került bele, ami amúgy kényességével a típus egyetlen igazán gyenge pontja. Tízéves története során ez az első alkalom, hogy Robur indul a Budapest–Bamako-ralin, most viszont rögtön kettő is rajthoz áll: a másikat egy szentesi csapat hozza, az utolsó csavarjáig újjáépítve, modern turbódízelmotorral és szép beltérrel.

Kínában is járt már a Robur

Joggal kérdezhetik, miért nem a másik, csillogó-villogó járgányt mutatjuk be? A válasz egyszerű: azért, mert ennek a csapatnak különleges története van. Ottóék a legelső Roburral 2004-ben elmentek az athéni olimpiára, hogy szurkoljanak a magyar sportolóknak, ekkor vált hagyománnyá a kocsi trikolór fényezése. Előtte, a terveket hallva sokan inkább a zárt osztályt javasolták a péceli utazóknak, de ők megjárták a távot, és boldogok voltak, hogy nem repülőn kortyolgatták a narancslevet, hanem csigalassan zötykölődtek, időnként szereltek – viszont kiszálltak a hétköznapok mókuskerekéből, jól érezték magukat, világot láttak. És elhatározták, hogy a következő olimpiára is egy Roburral jutnak el.

Nem sokan nézték ki a Roburból, hogy ekkora ázsiai túrát kibír, de kisebb javításokkal teljesítette a küldetést. Ez a szögletes farú, gyárilag vegyes használatú furgonkivitel, a busz sokkal gömbölyűbb – és benzines Fotó: Polyák Attila - Origo

Igen ám, de a 2008-as ötkarikás játékok helyszíne Peking volt. Ide már a görögországi úton megismert barátaikkal kerekedtek fel, akik egy oldalkocsis Pannónia kényelmét élvezték, az expedíciót mindkét csapat sikeresen teljesítette. Annyi szépséghibája volt a kalandnak, hogy mivel Kínába nem léphetnek be külföldiek saját járművel (ez ügyben még a külügyminisztérium és a MOB sem tudott mentességet kilobbizni), a Roburt a Góbi sivatag vámparkolójában maradt, és a csapat onnan vonattal jutott el Pekingbe. De így is óriási élmény volt az olimpia, az oda- és visszaúton pedig a Bajkál-tónál, a Don-kanyarnál, a megalomán kazah fővárosban, Asztanánál és sok más érdekes helyen is kitérőt tettek.

Waszlavikkal a londoni olimpián

Összesen 25 ezer kilométert tettek meg Ottóék 111 nap alatt, a különleges expedícióval pedig egyre több híradóba bekerültek. Ilyen előzmények után a 2012-es londoni olimpia sem maradhatott ki, erre velük tartott Waszlavik Gazember László is a hangszereivel, úgyhogy egy percig sem unatkozott a társaság. Nem sok Robur hajtott át eddig a Tower Bridge-en, de Anglia mellett Skócia és Írország felé is kirándultak, és olyan helyeket pipáltak ki a nevezetességek listáján, mint például a Loch Ness vagy Hadrianus fala. Ottó mégis egy élményt mind fölé helyez: az olimpia idején három napon át együtt mulattak az Aranycsapat utolsó tagjával, a nemrég elhunyt Buzánszky Jenő bácsival.

Eddig egy Robur sem indult a Bamakón, most kapásból kettő is lesz. Előtérben a szentesi csapat teljesen átépített, turbódízel kocsija, a háttérben Ottóék sokat látott járgánya, eredeti kasztnival és motorral. Mindkettő 4 x 4-es kivitel Fotó: Polyák Attila - Origo

Időközben téli olimpiákhoz is kedvet kapott a társaság, de tavaly az ukrán válság miatt nem sikerült eljutni Szocsiba, a várostól száz kilométerre le kellett volna tenni a Roburt. Voltak viszont tavaly egy háromhetes túrán Albániában és Montenegróban, és a környező országokat már többször keresztbe-kasul bejárták. Kedvenc úti céljuk Erdély, itt már 21 alkalommal jártak, néhány településen a román rendőrök is jól ismerik a csapatot – és cigivel kínálják őket, vagy segítenek nekik elkerülni például a búcsúk túlzsúfolt útvonalait, parkolóit. Ide általában nem (csak) a mostani Bamakón is induló vegyes használatú furgonnal, hanem a 21 személyes, gömbölyded formájú Robur busszal indulnak.

Fészerből és a MÁV-tól is jött utánpótlás

Ez nem csak bájosan hatvanas évekbeli felépítményében, hanem hajtásláncában is teljesen más világ: hátsókerék-hajtású, hosszabb áttételű a váltója, és nem dízel-, hanem benzinmotoros, természetesen szintén léghűtéssel. Az LO típusjelű, szintén 70 lóerős busz gyorsabb, akár a 90-100 km/h-s vágtára is képes, de ez is inkább tartós 70 körül érzi jól magát, igaz, valamivel többet fogyaszt. Ám nemrég az ország egyetlen működőképes Roburjaként gázüzeműre alakították, így némileg csökkenek az útiköltségek. Már összeállt egy jókora, baráti kapcsolatok szerteágazó hálójából kialakult társaság, amely főleg a környező országokba szívesen utazik a roburosokkal, vagy külön autóval bandukol velük.

Ha valamiben, hát az emblémák tervezésében nagyon jók voltak a KGST-gyártók. A kihajtható szellőzőfedélen lévő Robur-logót a forgattyústengely inspirálta, és maga a gyár nagy múltra tekint vissza: már 1900-ban gyártott motorokat Phanomen néven, és jóval az államosítás után nevezték csak el a latin erő, szilárdság szóról – egy kicsit túlzóan Fotó: Polyák Attila - Origo

Ottóék gépparkja az athéni olimpia előkészületei óta elég jól gyarapodott, a felújításra várókkal és az alkatrészdonorokkal együtt most tíz Roburból áll. Köztük van az előd Garant is, amit egy nyíregyházi katonai bontóból menekítettek ki, de akad utolsó szériás, 1991-es modell is, amit remek állapotban, 36 ezer kilométerrel az órájában találtak egy fészerben. Újabban nehéz épkézláb példányt találni, az egyikért két évig küzdött Ottó a karcagi MÁV-val, a két dízelfurgon beszerzését pedig először el sem merte mondani a barátnőjének. De ma már guruként ismerik országszerte, a Roburjai szerepeltek a Világszám és a Délibáb című filmben, illetve a hamvába holt The Missionary sorozat pilotjában is.

A következő túra 70 ezer kilométer

Ha visszatér a csapat Bamakóból, lassan kezdhet is készülődni egy minden eddiginél keményebb próbatételre, a 2016-ra tervezett világ körüli útra. Már el is készült a menetrendje, és ki nem találnák, de egy olimpiát is útba akarnak ejteni, méghozzá Rióban. Elképesztő 70 ezer kilométer lenne a teljes táv, amiből 15 ezret hajón tennének meg, de az is hatalmas logisztikát kíván, a konténerbe például csak leszerelt tetőcsomagtartóval és futóművekkel, görgőn betolva férne be a hórihorgas Robur. A világjáráshoz ráadásul minden eddiginél több, 15 millió forintnyi szponzori pénzt kell összegyűjtenie Ottóéknak, aminek túlnyomó többségét az üzemanyagköltség és a méregdrága hajózás vinné el.

Csoportkép a pekingi útról, épp a kazah főváros felé tartva, a paksi pannóniás csapattal. Ha a roburos csapat saját fotóira kíváncsi a korábbi expedíciókról, az erdélyi túrákról, a benzines buszról, terepezésről, szerelésről és a Robur-flottáról, kattintson erre a képre! Forrás: Roburexpedicio.hu

Ekkora távolság még egy modern expedíciós járműben is embert próbáló feladat, de a vén Robur igencsak hadilábon áll a kényelemmel. Erről a bamakós sajtótájékoztató utáni próbakörön magam is meggyőződhettem: a léghűtéses motor lármája betöltötte az utasteret, keményen rugózott, és ugyebár lassú volt. A sofőrnek szervó nélküli kormánnyal és nem túl acélos hidraulikus fékkel kell megküzdenie, de az is igaz, hogy a többi közlekedő megadja a tiszteletet a jókora csodabogárnak. Mégis elhiszem, hogy izgalmas tervekkel, jó társaságban nagy buli utazni benne, a jövő évre tervezett kaland pedig a felfedezés olyan vadromantikáját tartogatja, amit Hanzelka és Zikmund élhetett át egykor a Tatrával.

Jubileumi Bamako, ebolaveszéllyel

Idén rendezik meg tizedik alkalommal a fapados Dakarként ismert Budapest–Bamako-ralit, a világ egyik legnagyobb amatőr raliversenyét, amelyre 600-an jelentkeztek, de végül 480-an állnak rajthoz autóval, motorral vagy teherautóval. Köztük lesz két celeb, Bódi Sylvi és Fekete Pákó is. A sajtótájékoztatón Villám Géza (polgári nevén Szabó Gál András) főszervező elmondta, hogy míg korábban a terrortámadások számítottak az első számú veszélynek, addig idén az ebolajárvány miatt léptek vissza legtöbben – részben a barátnők, feleségek nyomására.

Szerencsére Mali, a célállomás most ebolamentes, de több vészforgatókönyvvel is készülnek arra az esetre, ha Guineából közben mégis átterjedne a járvány, és a versenyzők is részletes tájékoztatót kapnak a megelőzésre. Mauritániában, ahol négy napot tölt majd el a mezőny, a nemzetközi segítségnek köszönhetően rengeteget javult a közbiztonság, és sikerült jelentősen visszaszorítani az Al-Kaida-támadások számát. Persze ahogy eddig, ezután sem lesz életbiztosítás a Bamako, de épp kalandvágyból jelentkeznek rá sokan külföldről is.

Továbbra is a verseny egyik célja az adománygyűjtés, idén felépítenek egy olyan rádióállomást, amely a nők jogairól fog majd adásokat sugározni a lakosságnak, ezenkívül a Magyar Afrika Társaság három kamionban indít útnak adományokat, összesen 1-1,1 millió euró értékben. Kérdésünkre Villám Géza elmondta, hogy a hírekkel ellentétben nem ez lesz az utolsó Bamako, még legalább kettőt tervez. Idén a mezőny 15 nap alatt teszi meg a 8000 kilométeres távot.