Valahogy rosszul időzítették az idei újdonságaikat a francia autógyártók, mivel komoly újdonsággal csak a Renault tudott szolgálni közülük: a mai szokásoktól eltérően az új Espace-ról szinte semmit sem lehetett tudni a szalon előtt, fotókat is csak pár nappal a nyitás előtt tettek fel róla az internetre.
A Renault annyira nyomta Párizsban a crossoverré változtatott buszlimuzint, hogy a standjukon – ahol a plafonról folyamatosan fel-le mozgó kivilágított gömblámpák miatt enyhén tudatmódosult állapotba lehetett kerülni – szinte csak Espace-t állítottak ki, abból viszont rengeteget. Elfekvőben volt még pár elektromos Zoé és új farmotoros Twingo, de ezúttal minden az egyterű kategória megalapítójának legújabb nemzedékéről szólt.
Mivel a nagy buszlimuzonok szerepét manapság a hétszemélyes szabadidő-autók veszik át, a Renault is kénytelen volt más megközelítést alkalmazni. Enyhén terepjárós beütésűre tervezte az Espace-t, óriási, akár 20 colos kerekekkel, tekintélyes hasmagassággal és áramvonalas, elnyújtott formával. Mivel a karosszéria magasságból közel 7 centit faragtak le, a fejtér már közel sem olyan tágas, mint régen, cserébe háromféle masszázst tudó üléssel, korszerű turbómotorokkal, duplakuplungos váltóval és négykerék-kormányzással is felszerelték az új csúcsmodelljüket.
Talán a francia állam is vásárol majd belőle, mert François Hollande testőrei még a kettővel ezelőtti Espace-okba (összesen hatba) voltak bezsúfolva. Az elnököt egyébként Citroën C6-osba ültették, amikor péntek délelőtt véletlenül láttam elviharzani a szigorúan biztosított kompániát az expó területéről.
A Peugeot olyan tanulmányautókkal – Exalt és Quartz – villogott, amelyekből szinte biztosan nem lesz valódi autó a közeljövőben, a normál halandóknak csak az átrajzolt orrú 508-ast szánták, illetve megmutatták a Dakar-ralira épített épített hátsókerekes buggy-jukat, amellyel a Minik uralmát akarják megtörni jövőre. Testvérmárkájuk, a Citroën az idén már Genfben ellőtte a puskaporát a nagy reményekkel bemutatott C4 Cactusszal és a C1-essel, ezért most inkább a DS-re helyezték a hangsúlyt, mivel a prémium részlegük a jövőben már önálló márkaként folytatja pályafutását. Azokra a tehetős ügyfelekre fognak ráhajtani, akik már unják a technós német prémiumautókat, és inkább francia sikkre és stílusra vágynak a lóerőáradat helyett.
Először szerepelt nagy nyilvánosság előtt a Citroën nyáron kinevezett új vezérigazgatója, aki meglepő módon angol és nő, Linda Jacksonnak hívják. Asszisztense – aki, mint utólag megtudtam, a cég egyik kommunikációs igazgatója – úgy izgulta végig a főnökasszony beszédét, mintha a kislánya egy iskolai ünnepségen szavalt volna verset. Mikrofont viselt, a beszéd kinyomtatott változatát szorongatta, gondolom azért, hogy bármikor súghasson a franciát angol akcentussal, de folyékonyan beszélő főnökének. Amikor véget ért a hivatalos rész, két kollégával odaugrottam Linda Jacksonhoz, három kérdésre volt időnk, az interjú a keretes anyagban olvasható.
Interjú Linda Jacksonnal, a Citroën vezérigazgatójával
Úgy véli, hogy a Citroënnek ismét izgalmas autókat kell alkotnia ahhoz, hogy hosszú távon biztosítsa a jövőjét?A Párizsi Autószalon egy másik fontos momentuma nem egy új főnök bemutatkozása, hanem egy régi távozása volt. Még a szokásosnál is többet préselték magukat a Ferrari sajtótájékoztatóján az autók köré vont üvegfalra – amelyen belülre mezei újságírót sosem engednek –, amikor Luca di Montezemolo utolsó beszédére vártunk. A máskor magabiztos és lehengerlő elnök ezúttal is makulátlanul elegánsan, de kissé megtörve lépett színpadra, a testbeszéde elárulta, hogy valószínűleg nem önszántából kellett távoznia. Némileg váratlanul egy szót sem ejtett a távozásáról, helyette a 458 Speciale Aperta műszaki adatait sorolta el monoton stílusban, a szokásos gazdag érzelemnyilvánítások nélkül.
Csak a beszéd végén lépett fel a színpadra az utód, a Fiat-konszern elnöke, a mindig fekete pulóverben mutatkozó Sergio Marchionne, de ő nem szólt egy szót sem, csak szegről-végről tanulmányozni kezdte a sárga sportautót. Percekkel később ébredtek rá az emberek, hogy valószínűleg utoljára látták az autóipar egyik legkarizmatikusabb vezetőjét, a Ferrari újkori sikereinek letéteményesét beszédet tartani. Amikor Montezemolo leszegett vállakkal, megrendülten elhagyta a színpadot, spontán taps búcsúztatta.
Persze az új autókról szólt leginkább az autószalon, ezért pár benyomást megosztok róluk. A Skoda Fabia kívül csinos, belül Volkswagen színvonalú. Ez a hátránya is, ugyanis kissé túl komoly lett egy kisautóhoz képest. A Jaguar XE erős kihívója lehet a 3-as BMW-nek, mivel jelenleg egyetlen olyan konkurense sincs az etalonnak tartott német modellnek, ami úgyszintén a vezetési élményre lenne hangolva. A 75 százalékban alumínium karosszériás XE sportos formájával, igényes futóművel és tökéletes súlyelosztásával ott támadja a BMW-t, ahol a legjobban fáj neki. Csak a hátsó lámpán kellett volna egy kicsit még dolgozni, mert nekem a Skoda Superb ugrik be róla.
A szalon egyik sztárjaként beharangozott Mercedes-AMG GT ugyan sok érdeklődőt vonzott, de közel sem annyit, mint amikor sirályszárnyas elődjét, az SLS-t 2009-ben bemutatták Frankfurtban. A GT-ben ülve letaglózó a minőségérzet, és az is megdöbbentő, hogy mennyire el mertek rugaszkodni a többi Mercedes belső világától. Annyira mélyen kell ülni a 911-es Porsche kihívójában, hogy szinte a földön érezzük magunkat, a végtelen hosszú motorháztető végét csak tippelni lehet.
A Lamborghini hibridjében, az Asterion tanulmányban az volt a jó, hogy szintén teljesen elrugaszkodott az Aventador és a Hurracán formanyelvétől, mégis megtartotta a márka jellegzetességeit. Sejthető, hogy elkészítését az tette szükségessé, hogy a konkurenseknek már mind van 900 lóerős hibrid csúcsmodellje, míg a Lamborghinitől jelenleg legfeljebb „csak” 700 lóerős autót tudnak venni a tehetős ügyfelek, ami ebben a szegmensben bizony komoly hátrány.
Az Asterionnal most azt jelezték a vásárlóknak, hogy érdemes még egy kicsit várni, nem kell rögtön megrendelni a P1-est, a 918-ast, vagy a LaFerrarit. Kicsit későn jött a válasz Sant’Agata Bolognese-ből, mert a Porschét leszámítva már mindből elkelt az összes példány.