Rossz feminista

Tulips
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP
Vágólapra másolva!
Ma nőnap van. Az egyik, ha nem a legellentmondásosabb világnap: nem létezne a feminizmus nélkül, miközben a feministák szerint ünneplése szexista, egy olyan korban kapja a legnagyobb reflektorfényt, amikor minden nap nőnap, aki pedig örül az ekkor kapott virágnak, az biztosan nem érti a lényegét vagy kommunista. Közöny, kritika, sértődés, veszekedés, irigység, összefogás, öröm: a nőnap érzelmi állapotai. Ha pedig ezen cinikusan elmosolyodom, akkor aztán soha nem mosom le magamról, hogy rossz feminista vagyok. Márpedig ahogy most áll a helyzet, az alapján én rossz feminista vagyok.
Vágólapra másolva!

Az a baj a politikai mozgalmakkal, hogy egy idő után már nem az ügyről szólnak, ami miatt eredetileg elindultak. Ha szóltak róla valaha, egyáltalán. Onnantól kezdve, hogy az egyénből ügy lesz, az ügyből pedig mozgalom, meghúzódnak a szigorú határok, amelyek minél progresszívabb egy mozgalom, annál végletesebbek: fekete van és fehér, a jó és rossz tengelyén ítélkeznek, nem törődve azzal az ellentmondással, hogy ezáltal mennyire azonosulnak a bináris világképpel. Az egyre újabb ideológiák, identitáspolitikai mozgalmak fegyelmező hatalmi technikái a szabadságot hirdetve még szigorúbb struktúrákat, szorosabb béklyókat teremtenek, egyre kevesebb levegőt hagyva a benne rekedteknek. Ez történik a feminizmussal is: 

egyre szigorúbb struktúrák, határok, egyre szűkebb mozgástér, egyre több a rossz feminista. 

Rossz feminista az, aki szerint az élet legfőbb értelme a gyerek. Rossz feminista az, aki szerint a férfiaknak van szava a nőjogi kérdésekben. Rossz feminista az, aki szerint vannak lányos és vannak fiús játékok. Rossz feminista az, aki szerint a bérszakadék és az üvegplafon inkább mesterségesen felnagyított, mint valós jelenségek, aki szerint a házimunka aránytalan megosztása elsősorban párkapcsolati, mint társadalmi kérdés. Rossz feminista az, aki szereti és hangsúlyozza a női attribútumokat, élvezi a klasszikusan női szerepeket, azok nélkül kevésbé érzi magát nőnek, sőt: 

egyenesen értéknek tartja azokat.

Rossz feminista az, aki szerint a feminista törekvések a modern, civilizált világban már rég megvalósultak és aki szerint a kereszténység többet tett a megvalósulásukért, mint amit a modern feminizmus valaha tenni fog. Rossz feminista az, aki szerint túl keveset beszélünk a bántalmazás terén a férfi áldozatokról, mert az erőszaknak nincs neme, a módszerei viszont annál inkább nemspecifikusak. Még akkor is, ha nem kérdés számára az, hogy a férfi és nő egyenjogú, hogy ebben nincs és nem lehet kompromisszum. 

Rossz feminista az is, akinek van válasza korunk egyik legnagyobb társadalmi és már úgy tűnik tudományos kihívására, mert definiálni tudja: mi az, hogy nő és mi az, hogy férfi. Mert tudja, hogy azt lehet megvédeni, amit meg tudunk nevezni. A mai napot (még) nevén tudjuk nevezni, addig is: 

Boldog nőnapot!