Különbségek a férfiak és a nők agya között

A férfi és nő egyenlő, ez nem kérdés, ha a jogokról esik szó, az egyenlőségjelet azonban nem tehetjük ki közéjük, pláne, ha figyelembe vesszük az idegrendszeri eltéréseket. Nem létezik egyértelműen „női vagy férfi agy”, mégis vannak eltérések a férfiak és a nők agya között.

A férfiak és a nők agya között elsősorban strukturális különbségeket állapíthatunk meg: A férfiak agyának tömege átlagosan nagyobb, hiszen nagyobbak az agykamrák, a fehérállomány és az amygdala is a nők agyához képest. A nők agyában (átlagosan) pedig nagyobb a kérgestest, amely a két agyféltekét köti össze, de a Broca-régió is, ami a beszédprodukcióért felelős. A méretbeli különbségek pedig azon túl, hogy átlagosan leírható, mért számok, különösebben mást nem is jelentenek, ahhoz viszont elég alapot szolgáltattak, hogy 

ezen különbözőségek mentén alakuljanak ki sztereotípiák és félreértések a férfiak és a nők viselkedése és gondolkodása terén. 

A legújabb kutatások pedig arra jutottak, hogy mindkét nem agya sokkal inkább hasonlít egymásra, mintsem különbözik egymástól. A gondolkodás-és viselkedésbeli különbségek hátterében természetesen áll egy sor idegrendszeri, hormonális és evolúciós magyarázat, ahogyan nem hagyhatjuk ki a sorból a környezeti hatásokat sem – azokat sem, amelyek visszahatnak az agyi működésre, ehhez azonban ismernünk kell a neuroplaszticitás működését.

A neuroplaszticitás az agyunk egész életen át tartó folyamatos változásra és megújulásra való képessége. 

Minden egyes alkalommal, amikor tanulunk valamilyen új tevékenységek vagy képességet, az agyunk megváltoztatja saját szerkezetét, úgy „huzalozza magát”, hogy azt az adott képességet a lehető legtökéletesebben tudjuk aztán végezni. 

Minden új információ, amelyet tanulunk, átrendezi az idegsejtek közötti viszonyokat, ezáltal változik az agyunk szerkezete is. Ennek köszönhetően nem csak új dolgokat vagyunk képesek megtanulni, de újratanulni is képesek vagyunk azokat: egy agyvérzés után például, amikor egy agyi terület sérül, éppen a plaszticitásnak köszönhetően tud aztán „visszatérni” az az adott készség – valójában más részek veszik át a korábbi, sérült részek feladatait. Az agy a gyermekkorban a leginkább plasztikus, ahogyan pedig tanítjuk akár aktívan, tudatosan, akár passzívan, mintaadással a nemi szerepeket és nemspecifikus tulajdonságokat gyermekeinknek, ez mind hat arra is, hogyan fejlődik az adott hatások következményeként az agyuk. Ez nemcsak abban jelentkezik, hogy a lányok majd inkább házimunkát végeznek, míg a fiúk fociznak, hanem olyan magatartást nagyban befolyásol vonások kialakulásában is, mint a gondoskodás, a magabiztosság, a türelmesség vagy a kockázatvállalás. 

A férfi és női agy között azonban van egy tanulástól független nagy eltérés: 

ez pedig az öregedésben jelenik meg és hormonális háttere van a jelenségnek. 

Az ösztrogén és a tesztoszteron ugyanis védi a nők idegeit, fokozza azok energiaszintjét, támogatja az immunrendszert és egyszerűen: fiatalon tartják az agyat – az adott hormonok élettartama azonban különbözik. A tesztoszteron mennyisége csökken az életkor előrehaladtával, de teljesen csak nagyon későn tűnik el, az ösztrogén azonban a nők menopauzája alatt eltűnik a szervezetből. A menopauza miatt bekövetkezett hormonális változások pedig aztán jelentős hatással bírnak az agyi működésre, még a szorongás, a depresszió és az Alzheimer-kór esélyeit is növelik, amely utóbbi betegség valószínűleg emiatt is sokkal gyakoribb a nők körében.