G. Fodor Gábor: Az okos, a dühös és a fanyar

Budapest, 2021. október 23. Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje (k), valamint a korábbi miniszterelnök-jelöltek: Karácsony Gergely (MSZP, Párbeszéd, LMP, j2), Dobrev Klára (j), Jakab Péter (b2, Jobbik) és Fekete-Győr András (b, Momentum) az ellenzéki pártok Egységben a szabad Magyarországért! címmel tartott megemlékezésén, az Andrássy úton az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulóján, 2021. október 23-án. MTI/Szigetváry Zsolt

Lassan vége az évnek, megérett az idő egy mustrára.

Ha valaki volt olyan mazochista, hogy figyelemmel kísérte az elmúlt hetek baloldali résztvevőket megmozgató politikai háttérműsorait, nagyjából azt regisztrálhatta, hogy gondolattalanság, ötlettelenség, tanácstalanság mindenhol. A vájt fülűbbek azt is észrevehették, hogy ezekben a monumentális hosszúságú műsorokban és interjúkban a politikusokból elemzők lettek, a víziókból pedig terméketlen köldöknézés. Kidobott órák. Így érezhette az (nem lehet túl sok ilyen ember), aki végighallgatta Donáth Anna vagy Dobrev Klára Partizános beszélgetéseit, aki megpróbálta elolvasni Donáth háborúésbéke hosszúságú interjúit, aki végigkövette a Fókuszcsoport mintegy két és fél órás beszélgetését Vona Gábor, Márky-Zay Péter és Puzsér Róbert között. Már az is milyen beszédes, hogy a Második Reformkor valamijét kellene összeegyeztetni a Modern Magyarországért Mozgalom valamijével.

Szóval nihil és egy nagy semmi mindenütt.

Az is baloldali válságjelenség, hogy politikai kibeszélő műsoroknak van számottevője követője, nem pedig az egyes pártoknak. Az, hogy Puzsér Róbert vagy Pottyondy Edina a sztár, ez éppen annak a kilátástalan politikának a következménye, amely letaglózza a baloldali szavazókat. Puzsért követik és nem mondjuk Kunhalmi Ágnest. (Talán az sem véletlen, hogy megirigyelve a megmondók sikereit, épp most indított podcastot Gyurcsány Ferenc).

Mint ahogy az is a kilátástalanságról szól, hogy éppen Puzsérék műsorában hangzik el, hogy amíg élnek, nagy valószínűséggel nem lesz Magyarországon kormányváltás, bárki, aki ennek az ellenkezőjét gondolja, csak saját magát hitegeti.

Az sem segíti a baloldali szavazók ragaszkodását saját hőseikhez, hogy nyilvánosan megvallották, hogy a jövő évi választásoknak nem tétje a Fidesz legyőzése, mivel arra nincs is esély. Ezért valami más motívumrendszert kellene a győzelem helyébe állítani, például azt, hogy ki fal fel és kit. Valljuk be, ez azért nem túl motiváló az egyszeri választópolgár számára, bár úgy tűnik, hogy a baloldali politikai elit valamennyi energiáját leköti a Gyurcsányhoz való viszonyulás kérdése. Logikai bakugrásokban azonban itt sincs hiány. Donáth Anna bejelenti, hogy Gyurcsány a hazugság kultúráját építi, ezért a Momentum nem lesz vele egy listán többet, bár helyi szinten nagyon is elképzelhetőnek tartja a DK-val való együttműködést. Na most milyen az a morál, amely rögtön nyit egy kiskaput?

Folytathatnánk tovább a baloldali kremlinológia mesterterveinek bemutatását, csak az a helyzet, hogy ez az emberekhez alig jut el, tehát végső soron nem közügy, nem övezi közérdeklődés. Még akkor sem, ha a Partizánban Vétó elnevezéssel, új megfejtésekkel hitegetve egy egész műsorfolyamot szánnak a fingreszelésre. Itt a szakértők olyan nyelven beszélnek (implementál, leadership skill, fragmentáció), hogy az izgulósabb kormánypárti szavazó is megkönnyebbül: hogy hát akkor ebből se lesz semmi.

Néhány kisablakban pislákol csak valami.

Itt vannak a dühösek.

Ez a Mi Hazánk, kétségtelenül a legtöbb politikai innovációt mutatta fel az elmúlt néhány évben az ellenzéki térfélen. Politikát csinált a vírusból, a genderből, a háborúból, az általános választójog kérdéséből. Itt pislákol valamiféle politikai gondolat. Igaz, ők nem is balosok. Viszont állandóan dűhösek. Mindenkire, a világra, a liberálisokra, Orbánra. Dühösek és nemcsak dühösek is. Márpedig ez egy korlát. Ráadásul csak arra tudnának növekedni, ahol a Fidesz van. De azt a versenyt, hogy ki a jobb Fidesz, azt a Fidesz nyeri meg.

Aztán itt vannak a fanyarok.

A Kutyapárt.

Ha nincs verseny, akkor kilőnek a számok, ha elérkezik a verseny, elfogynak a számok. Ez a politikai tevékenység és a politikai elit görbe tükre. A kiábrándultak lájkolják, de ha arról kell dönteni, hogy rájuk bíznák-e az országot, elfogynak a szavazók.

És itt van az okos. Az Ungár Péter vezette LMP.

Nem véletlen, hogy éppen a Momentummal, vagyis egy antiintellektualista mozgalommal van a legtöbb vitája. Itt a gondolat, ott meg annak a hiánya szembeötlő. A politika az intellektusról is szól, de nemcsak arról. Milyen érdekes, hogy mennyi jelentősége van annak, ha egy "vagyot" "ésre" cserélünk, vagy valami mögé oda tudjuk írni, hogy "is". Ungár Péter azzal a törekvéssel állt elő, hogy újraírja a politikai erőteret: van a higgadt ellenzék és van a hisztériaellenzék, vagyis az a javaslat, hogy ne minden kérdést Orbánból vezessenek le.

Ez egy fenyegető gondolat a túloldalon.

Nem csoda, hogy éppen az egzisztenciáját védő baloldal elit esett neki a legyilkolálásának.

Az okos, a dühös és a fanyar - így néz ki a magyar spagetti western. Feri élvezettel nézi.