Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az egyik magyarázat talán éppen az, hogy a gyász, nemcsak az egyik legerőteljesebb, de a leginkább félreértett érzelmi reakciónk is egyben. Minden változás magában hordja a gyász összetett érzelmi állapotát, ahogy minden jelentős érzelmi kapcsolatunk befejeződése vagy az abban létrejött változás is gyászt okoz. A gyásszal kapcsolatos téves információk, mítoszok és az érzelmi megtartást sokszor nélkülöző vígasz-sémák nem segítik a gyászfolyamat beteljesülését, éppenséggel pont, hogy annak lezáratlanságához járulnak hozzá.
A Jóbarátok sorozat több generáció legkedveltebb sitcom-ja volt, melyben a szerethető karakterek és a többnyire életszerű, de éppen az azonosulás határáig túlzó, sokszor tabudöntögető és vicces élethelyzetek mind hozzájárultak ahhoz, hogy minden idők egyik legnépszerűbb sorozatává váljon. A sitcom műfaj célja a nézők bevonódásának elérése, ezt a szereplők és a tárgyak elrendezésével, a kameraszöggel is segíteni tudják, a Jóbarátok esetében pedig nem kérdés, hogy sikerült-e elérni az érzelmi bevonódást, mi több: kötődést.
A Jóbarátok szereplőinek személye összeforrt az eljátszott karakterrel, egy részük nem is futott be a sorozaton kívül olyan karriert, ami segítette volna őket az ebből való kitörésből, ez hasonlóan történt Matthew Perry-vel is.
Az elhunyt Matthew Perry a nézők és rajongók szívében a vicces, jófej, kicsit béna, de nagyon szerethető Chandler Bing maradt, akire nem lehet haragudni, aki éveken keresztül nevettette meg őket a képernyőn keresztül, éppen ezért úgy érezték, hogy a vele való kapcsolatuk valódi, szinte beköltözött a nézők nappalijába. A személyes és valódi kapcsolat hiánya esetében nem, hogy nehezítené a gyász kialakulását, éppen ez az, ami olyan letaglózó élménnyé teszi azt: A hozzá és elsősorban talán karakteréhez fűzött kapcsolat ugyanis nagyban idealizált, ez pedig még fel is tudja nagyítani a veszteség érzésének mértékét.
A legtöbb esetben, amikor valamilyen veszteség ér minket és gyászolunk, az elérhető megküzdési módokhoz nyúlunk, melyek közül általában a legtöbb racionális és arra irányul, hogy a lehető legrövidebb úton szüntesse meg az érzelmi reakciót. Gondoljunk csak a legtöbbet hallott vigasztalásokra: „Ne sírj!", „Ez az élet rendje", „El fog múlni, holnap jobb lesz", „Ennek így kellett történnie", „Már biztosan nagyon beteg/öreg/stb volt".
Ezek a mondatok, még ha a leginkább segítő szándékkal hangzanak is el, nem hatnak az érzelmekre, csak maszatolják, érvénytelenítik azokat.
Hasonlóan van ez a hírességek gyászával kapcsolatban is: bár van racionális magyarázat arra, hogy miért érint meg valakit a haláluk, ez az érzelmek szintjén teljesen fölösleges információ, hiszen az érzelmek nem racionálisak, vannak és kész, olyanok, amilyenek és senkinek nem kell szégyenkeznie miattuk. Ez utóbbi csak az érzelmi munka elhanyagolásához és a gyász folyamatának megrekedéséhez vezet, a megrekedt, lezáratlan gyász hátterében pedig a be nem teljesült érzelmi folyamatok állnak.
A halottak napja közelsége és általában az ősz vége, az elmúlás, mint természetes jelenség ami most jól megfigyelhető és érzékelhető a környezetünkben, egy olyan időszak, ami a lezárásnak, beteljesülésnek és a gyász megélésének könnyen teret enged, még abban az esetben is, ha olyan valakitől szeretne elköszönni a gyászoló, akivel személyes kapcsolatot soha nem ápolt.
