Bohár Dániel: Győztes nép a magyar

Legyünk végre büszkék arra, hogy milyen szuper országban élünk, mennyi csodálatos emberrel.

Feleslegesnek hathat, hogy a nemzeti büszkeségről írok, de az a helyzet, hogy sok honfitársunknak egyáltalán nem természetes, hogy méltósággal érezzen a hazája iránt.

Mennyit hallani, ahogy magyar emberek "magyaroznak" mindezt negatív szövegkörnyezetben. Rossz emberi tulajdonságokat akarnak - még egyszer jelzem - magyar emberek(!) ráhúzni a magyarságra, ami nyilvánvalóan hülyeség. Vannak lusta emberek Németországban is, ahogy például gonoszak Olaszországban. Nem lehet általánosítani egyetlen nemzetet sem; külön gyomorforgató, ha ezt egy nép saját magáról teszi.

Ugyanakkor vannak vonások, amelyek fellelhetőek egy-egy országban. Mi tehetségesek, kreatívak, kitartóak és hatalmas küzdők vagyunk. Úgy alakult a történelmünk, hogy ezekre szükség volt az életben maradásunkra.

A kommunizmus időszaka sajnos legyalulta a hazaszeretet, ahogy később a balliberális kormányoknak sem ez volt a prioritás. Az elmúlt évtizedben viszont érezhetően egyre jobban állunk magunkkal, a korábban említett "magyarozók" kevesebben vannak és leváltja őket a nemzeti büszkeség.

És ebben hatalmas szerepe van a sportnak. Nem véletlen, hogy a baloldali kormányok sosem támogatták a sportot. Az ugyanis közösséget teremt, hazaszeretetre tanít és büszkévé tesz.

Ahogy tette hazánkat ezen a hétvégén is. Világbajnok lett a férfi vízilabda-válogatott, világbajnok lett a női és férfi kardcsapat is és világbajnok lett Kós Hubert úszó.

Pár nap alatt 4 sportágban is a világ legjobbjai magyarok lettek. Győztesek.

De nemcsak ők a győztesek, hanem győztes a mentős, aki életet ment, az óvónéni, aki egy új verset tanított a gyermekeinknek, a mérnök, aki valami újat alkotott és a pék, aki friss kenyeret sütött.

A győzelem felfogás kérdése. Ha mindannyian így gondoljuk, akkor győztes nép lesz a magyar.