A locsolkodás igenis egyenlő a nőgyűlölettel, értem?!

Pihenés, családi idő, templom, sonkafőzés, locsolkodás. A többség húsvétja így foglalható össze röviden, míg egy kicsi, de annál erőszakosabb kisebbség ünnepe most sem szólt másról, mint amiről amúgy minden hétköznapjuk is szól – a gyűlöletről.

Nézzünk pár példát arról, min feszült a húsvéti hétvégén az elfogadó baloldal:

A 444.hu felháborodottan közölt cikket arról, hogy „Makón általános iskolás gyerekekkel cipeltettek keresztet az utcán”.

Bocsássuk meg nekik, hogy nem tudják mi ez a kereszt, mi célja van a cipelésének, hogy jönnek ehhez az iskolás gyerekek, engedjük meg nekik az érzéseiket, had' háborodjanak fel és had' sajnálják a gyerekeket, hiszen mindenkinek, így a szerző Mészáros Julinak is joga van az "agybajához", csak, hogy a "cikke" alcímét idézzük.

Ha magyar hagyományokról van szó, forgatókönyv-szerűen várhatunk kettős mérce, szemellenzős gondolkodás és fekete-fehér világkép alapján gyártott tartalmakat a nővédő Mérő Verától. Persze nem maradtunk a locsolkodás nőgyűlölő mivolta elleni kiszámítható kirohanása nélkül, de azért még mielőtt ezt megtette volna, beleszállt Szentkirályi Alexandra kormányszóvivőbe is, mert szerinte az vétett egy vesszőhibát az egyik Instagram posztjában. A hiánypótló észrevételének nem volt rest egy teljes gyűlöletkeltő posztot kreálni, az ilyenekre tudniillik szükség van a libsi belterjesen gondolkodó buborékokon belül, főleg így a keresztény ünnepekkor, hogyan máshogyan is távozhatna az elfogadó és toleráns értelmiségiekből, mint például a hozzászólók között feltűnő ATV-s Somos Andrásból is a gyűlölet?

Persze a liberális gyűlöletkommentelés nem (csak) egyszerű anyázás, hanem intellektualizálásnak álcázott gőgös fröcsögés:

• "Hogy lehet már így mondani ezt a szót spanyolul?",
• "Csak szólok, hogy az angolul nem politology, hanem political science",
• "Őszintén elmondom, mire gondolok, egyszerűen itt arról van szó, hogy jóra gondolt, csak nyelvtanból épphogy kettes".

Csak, hogy pár építő kritikát (véletlenül sem irigy, rosszindulatú, gyűlölködést) idézzünk jobboldali közszereplők képei alól.

Persze mindenki azt érez, amit akar, az érzésekkel nem is lehet vitatkozni, az azonban probléma, amikor ezt az illető nem vállalja, sőt, helyette inkább intellektuálisnak tűnő szőrszálhasogatásba kezd, maga köré gyűjtve a hasonlóan frusztrált gyűlölködőket, ezzel provokálva a környezetet – és mindezt ünnepekkor.

Természetesen nincsenek illúzióink arról, hogy a baloldal tudná, mikor kell egy percre csöndben maradni, ahogy arról sem, hogy tudnák, hol a határ, hol kell megállni. Bár az intellektualizáló gyűlöletposztok és az "azoknak a nőknek a jogait védem, akikkel egyetértek, a többieket kirekesztem" típusú jogvédelem helyett tisztább és őszintébb lenne annyit írnia ezeknek az embereknek (ha már feltétlenül írniuk kell), hogy "ezt az embert/ezt a dolgot/ezt az ünnepet/ ezt szokást GYŰLÖLÖM", készüljünk fel:

Ha a baloldalon, az agybajukon és a gyűlöletükön múlik, a szokásaink, hagyományaink és az ünnepeink nincsenek biztonságban.